Bocskai, mentezsinór, sujtások, paszomány zsinórok, kész gombolások.

Írott emlékeink szerint már az Árpád-korban az uralkodók asszonyai csipkeszerű anyagból- áttört aranyfonálból - varrott főkötőt viseltek. A paszomány- és gombkötő céhek már Zsigmond király (1387-1437) idejében is működtek. Az is elképzelhető, hogy akár régebben is, hiszen a gombot Európában a magyarok honosították meg. A magyar paszományverők már a 16. században készítettek gombot és paszományt. Mindehhez elengedhetetlen a horgolás, amely igen régi munka. A gombkötők és paszományosok sok zsinórt, gombot, gombházat, horgolással készítettek. A Rákóczi hadsereg (1703-1711) tisztjei is horgolt kardkötőt viseltek. A csipkét az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára. Ma pedig elmondhatjuk, hogy a csipke és ezen belül a paszomány viselése magyarországi reneszánszát éli.

A paszomány és a zsinórok alkalmazása a huszár viseleten. A dolmány olyan rövid volt, hogy az alsó széle az öv alól csak háromujjnyira látszott ki, a jobb oldal alul hegyes nyúlványban fedte a balt (csákósra szabott). A mellen három függőleges - az ezredet jellemző színű - gombsor húzódott, soronként 15-17-19-21 gombbal. A középső gömb alakú pitykékből, a szélsők félgömb alakú gombokból álltak. A gombsorokat sárga – fekete, vízszintesen futó zsinórzat kötötte össze. Ugyanilyen zsinór szegélyezte a gallért és az egyéb széleket, s képzett vitézkötéseket a háton valamint a kézelőkön. A tiszti dolmány a gombok színe szerint ezüst- vagy aranyszínű, laposan font lánczsinórzattal volt borítva, a zsinórsorok között pedig még vékony sújtás is futott. Szinté megkülönböztette a legénységi dolmánytól a függőlegesen futó öt gombsor. Továbbá a kézelőit, szegélyét, gallérját és a hátvarrást 1,3 cm széles, a törzstisztek gallérját pedig 5,3 cm-es paszomány szegélyezte. Az utóbbiak esetében a paszomány a mell két oldalán függőlegesen is lefutott.